Túl sok minden formálja az embert nap mint nap, mintsem hogy azt egy pár szavas bemutatásba lehessen sűríteni. Persze a demográfia nem változik, de ha az ember soha nem ihat vizet, csak bort az csak az elejében örül, nemsokára a lelkét eladná egy korty vízért.

Mert ilyenek vagyunk, mi, emberek. A vágyunk nincs fedésben a szükséglettel. Az akarat a tettünkkel, a gondolatunk a mondanivalónkkal. Mondod amit hallani akarnak, mondom amit tudni akarsz.

Te tudod, mit szeretnél tudni?

----

Hatalmas sötét karikákkal a szemem alatt ülök az asztalom mellett a földön. Fejtetőm a falnak támaszkodik, ádámcsutkám kiakadva. Sápadt bőrömön serkenő sötét borosta, mint egy távoli erdő sziluettje légifelvételről Vlagyivosztoktól pár mérföldre. Meredten bámulom a plafonomon az egyetlen kis repedést, vagy talán csak a fények játéka miatt tűnik annak?

- Szarul festesz - mondja minden meggyőződéssel a hangjában.

Nincs kedvem válaszolni neki. Várja a reakciót, hosszan néz, moccanok-e.

Nagysokára szólalok meg.

- Te ezt hogy birod? Te mikor alszol, ha alszol egyáltalán?

- Hogy én? - mosolyodott el az Ördög - Vasárnap.

Labortechnikus.

Intuíció, empátia.

Felhőket eregetek.

Olvasni. Írni. Olvasni.

Bármi. _Bármi_